„Úgy kezdődött, hogy bosszantottak a péceli közállapotok. Itt laktam a családommal, és naponta láttam az elhanyagolt utakat, a medréből folyton kilépő Rákos-patakot… Miközben itt élünk Budapest kapujában. Miért kell ennek így lennie?” Idén 50 éve, hogy a fenti sorok írójának és „csapatának” köszönhetően „bevezették az ivóvízet” Pécelen. De 50 éve annak is, hogy felbukkantak a gyors fejlődés és a község városiasodását előkészítő Baczoni István elleni első feljelentések. Baczoninak végül menekülnie kellett az országból.
„A péceli kaktusztelepen nyáron félmillió kaktusz élvezi a magyar nyári trópusi meleget” – olvasható az 1933-ban megjelent Természettudományi Közlönyben. De az 1930-as években kaktuszkirálynak nevezett Dr. Horváth István péceli kertészetében akár a -34 fokot is kibírták a szúrós növények. Önmagában ez is nagy hír, de ennél jobban cseng, hogy ebben a kertészetben kísérletezték ki az egyetlen magyar kaktuszt. Ami péceli.
„Három új játék gyártását kezdték meg a péceli Triton szövetkezetben, amelyek a karácsonyi vásáron már kaphatók lesznek.”– jelent meg a hír az országos lapokban 1983. novemberében. A hírek ekkor még csak a társasjátékokról szóltak, de egy évvel később már az első „péceli” számítógép is elkészült.
„Nagypapa faluja fölött van egy erdős, bokros, mély vízmosásokkal szabdalt terület, a helybeliek Csúnyának hívják. Ők tudják (ha tudják?), miért nevezik így, mert ez a Csúnya nagyon szép.” – írja Lázár Ervin a Lovak, kutyák, madarak című mesében a péceli erdőről. December 22-én lesz az író halálának tizedik évfordulója.
„Reformban volt tehát elég módunk… Csakhogy nem váltak be a reformok, mert csupán részleteket szándékoztak reformálni, holott az egész reformra érett.” – mondja Karácsony Sándor, a neveléstudomány meghatározó gondolkodója a magyar oktatási rendszerről több mint hetven évvel ezelőtt. Nem, ő nem volt péceli, a munkásságát gondozó, könyveinek kiadását támogató civil szervezet viszont igen.
A „péceli” főpolgármester
Budapest egyszer már nyert olimpiai pályázatot, csak közbejött az I. világháború. Hát persze, hogy egy péceli aláírása szerepelt a „pályázaton”. Budapest akkori polgármesterét legalább négy évtized és számtalan rokon, barát kötötte városunkhoz. Bárczy István azonban nem ezzel a pályázattal vonult be a történelembe, hanem mert világvárost csinált a fővárosból – olimpia nélkül.
Read More