A gazdasági csúcsminiszter

„…a jó gazda gondosságával műveli kis péceli szőlőjét és gyümölcsös kertjét, hogy tudományos és közéleti elfoglaltsága után ott érezze, mint a magyar föld szerelmese, a legtisztább örömöt és felfrissülést” – 1941-ben köszöntötték ezekkel a szavakkal az akkor 60 éves egykori gazdasági csúcsminisztert kollégái. Dr. Bud János közgazdász leginkább az I. világháború utáni gazdasági konszolidáció levezényléséről

Korányiak Pécelen

Az öregúr szinte elképzelhetetlen rajongással beszélt az ő péceli villájáról” – emlékezett vissza 1936-ban Az Újság munkatársa egy véletlen találkozásra az elismert orvosprofesszorral. A kedélyesen csevegő idős úr, a Pécel felé haladó vonaton azt is fontosnak tartotta rögzíteni, hogy „sehol a világon nem olyan tündöklő látvány a napfelkelte, mint Pécelen”. Pedig a tuberkulózis ellen küzdő, nemzetközileg elismert báró Korányi Frigyes akkor már sok helyen megfordult a világban. 

A „péceli” főpolgármester

Budapest egyszer már nyert olimpiai pályázatot, csak közbejött az I. világháború. Hát persze, hogy egy péceli aláírása szerepelt a „pályázaton”. Budapest akkori polgármesterét legalább négy évtized és számtalan rokon, barát kötötte városunkhoz. Bárczy István azonban nem ezzel a pályázattal vonult be a történelembe, hanem mert világvárost csinált a fővárosból – olimpia nélkül.