A szabadkőműves nagymester

„A szabadkőművesek titkos jeleikkel olyan helyeken is befolyásra tesznek szert, ahova másképp be nem juthatnának.” – így figyelmeztette Huszár Károly, későbbi magyar miniszterelnök a Parlamentet 1910 őszén, mire Mártonffy Márton képviselő homlokára csapott és arcát a kezébe temette. Erre viccesen egy másik képviselő megjegyezte: „Mártonffy már jelez!” – persze nagy derültség lett az országgyűlésben. Pedig

Aranyifjakból miniszterek

„…az országon elkövetett legnagyobb igazságtalanságot éppen az igazságügyminiszter írja alá?!”– a kormányülés jegyzőkönyve szerint így hárította el a trianoni békeszerződés aláírására szólító, Horthytól érkező felkérést Ferdinándy Gyula igazságügyi miniszter 1920 májusában. Az a Ferdinándy Gyula, aki pár évtizeddel korábban még különböző színpadi szerepekben brillírozott a péceli nyaralóközönség előtt. A Ferdinándy család az egyik első „nagy”

„Aki bűnös, szegény, ki sem gondol rája, Én mindig csak arra gondolok. „

„…proletárköltő, talán a legkülönb, de egyben nagyon előkelő poéta is…a zseni, a géniusz illata csap meg, mint májusi virágos ág, egyik-másik versében.” – Ady Endre írta ezeket a sorokat Farkas Antal, ma már teljesen elfelejtetett szocialista költőről 1914-ben. Kertész Mihály (Michael Curtiz), a Casablanca rendezője Farkas egyik verséből készítette utolsó magyar filmjét. A Népszava újságírója,

A „jó tanár”

Történet óra következett. Nem a rettegés, a félelem csendje ülte meg a padokat, hanem a várakozás, a szeretet csendje. A »jó tanár« órája következett, akit mindnyájan szerettünk.”-  így áradozott a „jó tanár” halálakor a Pesti Napló szerkesztője. Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter ugyanabban az időben személyes hangvételű nyilatkozatot adott ki halálhírére. Máshol a „legnépszerűbb pesti igazgatónak” nevezték, de a jelzőkkel egyik korabeli újság sem fukarkodott. Karrierje csúcsán pedig két évtizeden keresztül Pécelen pihent és szervezett programokat. De ki az az iskolaigazgató, akinek humanizmusáról, felkészültségéről minden egyes évfordulón áradoznak a korabeli budapesti lapok?

A Városligeti Korcsolyacsarnok mellett belefért az időbe egy péceli uszodát is tervezni

„…úttörőnek tekinthető Pécel községben 1895. évben épült fürdő, mely a Rákos patak vizének fölhasználásával” szolgálja ki a fürödni vágyók igényeit – a Városligeti Korcsolyacsarnokot éppen megtervező, népszerű fővárosi mérnök vezette fel így a péceli uszoda műszaki paramétereit bemutató írását a szakmai közvélemény előtt. Francsek Imre, több ismert fővárosi épület tervezője nyomot hagyott Pécelen is.

Zsigmondy Vilmos „fúrász”, a termálfürdők atyja

„…akik mi péceliek ezt így halljuk, felemelő érzés, büszkeség tölti el lelkünket annak elgondolásán, hogy Zsigmondy Vilmost sokáig magunkénak mondhattuk.” – így büszkélkedett az egykori Péczel folyóirat szerkesztője a hazai termálfürdők atyjának is nevezett, nemzetközi szinten jegyzett tudós halálának évfordulóján, 1926-ban. Zsigmondy Vilmos 1868 novemberében kezdte meg azt a több, mint 10 évig tartó munkát, amivel bebizonyította, hogy nem csak Budán, de Pesten is lehet termálvizet fakasztani. Ebből lett a Széchenyi fürdő. Amihez még két pécelinek van „köze”.

Az ifjúsági irodalom nagyjai mögött a péceli Pósa bácsi állt

…Pósa bácsit meglátogattam Pécelen. Ott laktak akkor szép tornácos házban, szelíd topolyafák strázsáltak a kapujában, gólyahírvirágos nádas szegte be a kertjüket.” Móra Ferenc így emlékezett egyik péceli látogatására 1914-ben. Az író azt a Pósa Lajost látogatta meg településünkön, aki elindította az első magyar irodalomi gyermeklapot. Többek között Gárdonyi Géza, Benedek Elek karrierjét is segítette Pósa.

Az első magyar röntgenfelvétel

Rég volt a budapesti műegyetem fizikai intézetének előadási terme olyan zsufolásig megtelve, mint csütörtökön este…” – így kezdődött a Vasárnapi Ujság 1896 január 14-i tudósítása egy 35 éves egyetemi tanár „fellépéséről”. Klupathy Jenő ezen az előadáson mutatta be az általa készített első magyarországi röntgenfelvételeket – amelyek a Vasárnapi Ujság beszámolója szerint még „jobban [is] sikerültek, mint Röntgennek”. A Klupathy családnak az 1900-as évek elején volt nyaralója Pécelen.

A Lekvároskenyérevő Péceli Tornakonföderáció rendes tagja

Színház. Pécelen, valami hodályban. Tündérlak Magyarhonban. Nemzetiszínű ruhában nő énekel. Szót se értek. Kábító, mámoros boldogság — az az érzésem, hogy ez mindennél csodálatosabb, rendkívülibb, ami valaha volt és lesz a világon.” Ha lehet hinni Karinthy Frigyesnek, akkor az első színházi élménye, gyerekkorában – a Pesti Naplóban megjelent cikke alapján ­– Pécelen volt. De nem csak egy előadáson volt itt az elismert író: gyerekkorának – egy jelenleg még nehezen behatárolható részét – töltötte városunkban.