A filozófus és péceli dinnyéi

A forradalom előtti éveket nyáron át Pesten kívül kertészkedtem… 846, 47. és 48. évben Pécelen termesztettem dohányt s dinnyét… az ellenséges seregek telkemen táboroztak, s kétszer dinnyeföldemet összetaposták.” – így bosszankodott Szontagh Gusztáv, társadalomtudós, nagyhatású filozófus 1849-ben. A péceli nemzetőröket is vezénylő filozófus haláláig Pécelen gazdálkodott és nem volt az a tipikus szobatudós.

A 48-as Tankó tanár úr

Ő sürgette először a március 15-diki iskolai ünnepek meghonosítását, s mikor terve nem sikerült, kivitte a fiúkat péceli nyaralójába, s ott ünnepelte velük a szabadság évfordulóját” – írták halálakor a lapok. Ma már természetes, hogy az iskolákban megemlékeznek az 1848-49-es eseményekről, de az 1870-es években ez még nem volt teljesen kockázatmentes. A „halálosan negyvennyolcas” Tankó tanár úr a péceli közéletben is mély nyomokat hagyott.

Első helytörténészünk

Városunk nagy szerencséjére, nagyjából 150 évvel ezelőtt egy akadémikus elhatározta, hogy Pécelen telepít gyümölcsöst. Neki köszönhetjük, hogy a XIX. század végén minden részletre kiterjedő pillanatkép készült az akkori községről és 1896-ban megjelenhetett az első, Pécel történetét leíró könyv. Galgóczy Károly 1823-ban született és 1916-ban halt meg.