„Ha ezek után azt kérdezem, hogy van-e szükség arra, hogy a munkaszolgálat Magyarországon is életbe legyen léptetve, az ismeretes igen-nel kell válaszolnom.”– ilyen egyértelműen fogalmazott a Magyar Katonai Szemle 1937-ben megjelent számában Fábry Dániel. A kötelező munkaszolgálat jogi és elméleti hátterét kidolgozó altábornagy, majd a közérdekű munkaszolgálat első országos felügyelője 1889. február 1-én született Pécelen.

Az első évek Pécelen

Ahogy mostanában, úgy a századfordulón is „átjáróház” volt az agglomerációs Pécel. A főváros vonzáskörzetében a vasút kiépítettsége jelentősen felértékelte a települést. A nyaraló tömegek mellett számos vasutas telepedett le átmenetileg az akkori faluban – amíg jobb lehetőséget nem talált. Így volt ezzel az Oláh család is.

Az anyakönyvi dokumentumok szerint Oláh Béla és Kuba Anna MÁV tisztviselők Dániel nevű gyermeke 1889 február 1-én született Pécelen. A szülők ugyan Sátoraljaújhelyről származtak és egy ideig Budapesten, a Terézvárosban is éltek, de 1887 és 1893 között városunkban alakítottak ki családi fészket.

Oláh Béla és Kuba Anna kapcsolata azonban nem sikerülhetett túl jól, mert Dániel négy éves korában, a három gyermekes Anna már gyerektartási díj igényével perli férjét, Oláh Bélát. A béke csak 1901-re áll helyre, addigra az apa és az anya is új párt talál magának. Kuba Anna férjhez megy a szintén MÁV tisztviselő Fábry Edéhez, aki nevére is veszi Dánielt.

Fábry (Oláh) Dániel katonai pályára lép, a Ludovika Akadémia elvégzését követően részt vesz az I. világháborúban. Karrierje gyorsan ível felfelé: 1926-tól Habsburg József Ágost főherceg szárnysegédje, később katonai attasé. Igazán „maradandót” azonban a munkaszolgálatok kialakítása terén alkot.

„Aki nem szolgálhatja fegyverrel hazáját, annak munkaszerszámokkal kell harcolnia a munka harcterén!”

A munkaszolgálat intézménye igazából már 1936-tól létezett Magyarországon. Ezek az egykori munkatáborok azonban – a Turul Szövetség szervezésében – még önkéntes alapon épültek fel, a vidék „felvirágoztatásának” romantikájával megfertőzött egyetemisták és főiskolások adták a törzsét (innen is az egykori elnevezésük: Egyetemi és Főiskolai Önkéntes Munkaszolgálat – EÖM). Szécsényi András történész vonatkozó kutatásai alapján jól nyomonkövethető, ahogy az önkéntes alapú munkaszolgálat mellett szép fokozatosan kiépül a honvédség által koordinált, szélsőséges politikai célokat szolgáló kötelező munkaszolgálat.

Ebben a folyamatban fontos mérföldkő Fábry Dániel munkássága, aki törvényelőkészítő munkájával megteremtette a kötelező (tehát nem önkéntes) munkaszolgálat jogi lehetőségét és elsőként vezényelte a szervezési munkálatokat.

A Magyar Katonai Szemle 1937. évi 1. negyedévi számában jelenik meg Fábry Dániel Munkatáborok, nemzetvédelem című cikke, ami igazából egy korábban tiszteknek elmondott beszédének leirata és részletes nemzetközi kitekintés mellett felvázolja az elméleti kereteket. A háborúra készülve rögzíti, hogy minden erőforrást mozgósítani kell a cél érdekében. Ahogy egy másik A statisztika a nemzetvédelem szolgálatában c. cikkében írja, „jövő háborúját … már nem csupán a hadseregek, vagyis a nép, a nemzet egyes részei, hanem az országok népességének összessége fogja megvívni és a háború céljára oda kell adnia az ország mindennemű holt anyagának, vagyonának és értékének teljességét”.

Hozzá kell gyorsan tenni, hogy Fábry Dániel megközelítéséből teljességgel hiányzott ekkor még az a fajta szélsőséges megközelítés, ami később a zsidóüldözés egyik eszközévé tette a munkaszolgálatot. Ahogy a fenti hivatkozott cikkében írja: „Esetleges félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kivánom, hogy az előadásom nem az ú. n. kényszermunkatáborok-ról szól, ahol a munka büntetés, hanem az olyan munkatáborokról, ahol a munka öröm, becsület és büszkeség és ahol a munka a nemzet egyetemes érdekét és célját szolgálja.”

Imrédy Béla felkérését azonban Fábry elfogadja, és előkészíti az 1939. évi honvédelmi törvény munkaszolgálatokra vonatkozó részét, ami már egyértelműen fogalmaz: a katonai szolgálatra alkalmatlanok „közérdekű munkaszolgálatra kötelezhetők” – ezzel megteremtették a honvédségen belüli közérdekű kisegítő munkaszolgálat jogi alapját. A Közérdekű Munkaszolgálat Országos Felügyelője is Fábry Dániel lesz.

Légvédelmi parancsnok

A honvédség által koordinált első munkaszolgálatok szervezése mellett Fábry az országos légoltalmi parancsnoki feladatokat is ellátja. Több cikket ír a légvédelem és a várostervezés kapcsolatáról, miként kellene a városokat „újratervezni”, hogy azok ellenállóbbak legyenek az esetleges légi támadásoknak; óvóhelyek építését készíti elő és koordinálja.

1937. október 13-án az ő parancsnoksága idején sötétül el teljesen a főváros, gyakorolva egy lehetséges támadásra való reagálást – rossznyelvek persze hozzáteszik, hogy a gyakorlat értelmetlen volt, hiszen a Duna vonalát követve egyébként is megtalálják a repülők a fővárost. Szakmai összetűzései vannak az aktív és a passzív légvédelemről.

Visszavonulás

Talán a munkaszolgálatok hazai alkalmazásában bekövetkező egyre szélsőségesebb politikai fordulatok miatt, talán a légoltalmi parancsnoki pozíciójával szemben érkező szakmai kritikák miatt, de 1940. október 15-én „saját kérelmére”, a kormányzó jóváhagyásával nyugállományba vonul.

Az biztos, hogy a munkaszolgálat német mintájú átalakításával szemben kezdetben még fogalmaz meg kritikákat. Szécsényi András történsz idézi egy helyen Fábryt: ha „a munkaszolgálat tagjainak a felszerelése, elhelyezése, élelmezése, stb. nem üti meg a kívánt mértéket, akkor többet ártunk az ügynek, mint használunk, … A felszerelés, elhelyezés, élelmezés kérdése még sok kívánnivalót vet fel …”

De az is igaz, hogy 1940 és 1945 között nincs további nyoma a felháborodásának, a munkatáborok egyre szélsőségesebb megoldásai ellen nyilvánosan nem fogalmaz meg kritikát. Jól jövedelmező pozíciókban is maradhat: 1940 januárjában az Általános Kőszénbánya igazgatói pozícióját veheti át, vele párhuzamosan a közgazdaságtudományi karon magántanár és még a magyar síszövetség elnöki tisztségét is megkapja. Ezeket a pozíciókat egészen 1945-ig megtarthatta.

A világháború lezárását követően 1945-ben büntetőeljárás indult ellene, de felmentik – ezen persze Szabad Nép újságírója felháborodik és a korabeli, kissé propagandisztikus tudósításban vádolja meg Fábryt az Általános Kőszénbánya „zsidótlanításával”, ami végül is nem nyer bizonyítást.

Fábry mindenesetre Budapesten maradhat, felmentik minden vád alól, a Hindu csokoládégyárban kap egyszerű tisztviselői munkát.

Hosszú életet él meg. 88 évesen hal meg Budapesten.

 

(Akit részletesebben érdekel a munkaszolgálat hazai kialakulásának/átalakulásának története, annak Szécsényi András történész vonatkozó munkáit ajánlom. Gyors áttekintést ad a témában például ez az interneten is elérhető cikke.)