„A nagy alfölden két név zengett sűrűn a hetvenes évek elején és a hatvanasok végén, az egyik «a nagy paraszt», a másik a «gyenge szőke ember». A nagy paraszt Rózsa Sándor, a gyenge szőke ember gróf Ráday Gedeon.”– ezzel a felütéssel kezdte Mikszáth Kálmán a Pesti Hírlapban megjelent, „gyenge szőke” emberről szóló portréját. Ráday (V.) Gedeon azzal vívott ki elismerést, hogy elfogta Rózsa Sándort és az 1870-es évek elejére felszámolta a betyárvilágot.

Gedeon a Ráday családból

A Gedeonokban és Pálokban gazdag péceli Ráday család több hírességet adott az országnak. V. Gedeon – akiről a mostani történetünk szól – 1829-ben született, annak a Ráday (III.) Pálnak az unokája, akinek az első magyar nyelvű színházi előadást köszönhetjük (bővebben lásd: Az első magyar színházi előadás szervezője). Pál úgy osztotta el fiai között a birtokokat, hogy IV. Gedeon a péceli kastélyban maradhatott (a Nemzeti Színház egykori igazgatója így biztosíthatott rejtekhelyet Pécelen Jókai és Laborfalvi Rózsa esküvőjéhez – erről részletesebben itt), míg László – mostani Gedeonunk apja – az „ősbirtokot” kapta meg Ludányban. Annyira persze egyik sem volt jövedelmező, mivel ekkor már szaporodtak a család anyagi gondjai.

Ráday László és Wartensleben Ida gyermeke, Gedeon (a későbbiekben nem számozom, ő az V.) már Gyömrőn született és ott is végezte alsóbb iskoláit (azon a birtokon, ami eredetileg a Rádayaké volt, Ráday Eszteren keresztül került a Teleki családhoz, majd a Wartensleben családhoz és így átmenetileg újra a Rádayak lakhelye – de ezt most részletesebben nem bontjuk ki).

Csapó Csaba – Ráday Gedeon életének kutatója – foglalja úgy össze Gedeon életét, hogy „gyakorlatilag nyom nélkül élte le életét a 19. századi Magyarországon, 1869-1872 között viszont cselekedeteivel több százezer ember életét befolyásolta.”

Rózsa Sándor elfogása

Gedeon tehát egészen 40 éves koráig nem hagyott sok nyomot. Harcolt persze a szabadságharcban, szabad csapatokat szervezett, majd néhány év gazdálkodás után miniszteri tanácsosként is pozíciót vállalt, de az igazán nagy feladat 1868-ban találta meg. Wenckheim Béla belügyminiszter, megelégelve a Szeged környéki betyárok „túlkapásait”, a közbiztonság romlását, valamint egy, a betyároktól is elég meredek és vad vonatrablásról kapott hír alapján arra az elhatározásra jut, hogy Rádayt teljhatalmú királyi biztossá nevezi ki és megbízza a betyárvilág teljes felszámolásával.

Ráday Rózsa Sándorral kezdte a „tisztogatást”, amivel megalapozta tekintélyét és egyben „lefejezte” a betyárvilágot. 1868 decemberében nevezték ki, 1869 január 12-én pedig már a szegedi börtönben üdvözölhette a hírhedt – persze egyébként addigra a szakmából már kicsit „kiöregedő” – Rózsa Sándort. A korábban egyébként már több évet raboskodó Rózsa Sándort Ráday egyszerű csellel csalta a szegedi várba és fogatta el: meghívta magához, mire Sándor rájött, hogy csel áldozata lesz, már késő volt.

Az akkor már 59 éves rablóvezér szimbolikus elfogását követően Ráday szisztematikusan számolt le a betyárokkal és fogta el a jól működő – ma is megcsodált – bűnüldözési módszereivel, kiépített besúgó hálózatával a legkülönbözőbb rablókat, rablóbandákat.

Ráday módszerei

Ráday Gedeon megítélése nem volt teljesen egyértelmű az 1870-es évek elején. Bár a korabeli lapok elismerően írtak eredményeiről, a közbiztonság helyreállításáról, a Szeged környéki szegényparaszti körben kialakult egy vadállati Ráday kép.

A néphagyomány barbár vallatási módszereiről beszélt, Csapó Csaba történész idézi az egykori szájhagyományt: „iszonyú állatias bőgés rázkódtatja folyvást a léget”, vascipőkről és folyamatos korbácsolásokról beszélt a nép. Azt persze a róla szóló legtöbb portré rögzíti – például a Budapesti Hírlap 1901-es cikke –, hogy „Ráday kemény ember volt. Vaskezének súlyát most is emlegeti az Alföld… Drákói szigorral lépett föl és soha sem tudta senki, mikor kerül be a szegedi várba és még kevésbé, hogy mikor kerül ki onnan.”

Csapó Csaba idézi Rádayról szóló portréjában az egykori börtönőr naplóját: „Erős fizikummal megáldott, biztos járású, kimért és szótalan. Az ajkai mindig csukva voltak s a szája felett két mély ránc a kegyetlenség barázdáját hasította azon. Úgy ült a székében, mintha nem élő ember lett volna, hanem gépezet, amely a halállal, a bitófával, de előbb más szerszámokkal is működik.”

Temérdek anekdota szól módszereiről. Egy helyen például azt írják, hogy egy gonosztevőt semmilyen módszerrel nem lehetett szóra bírni, akárhogy kínozták. Egy éjszaka irgalmatlan üvöltés hallatszott a cellából, hogy a rab vallani akar, mire az őrök összeszaladtak. Mindenki értetlenkedett, kérdezték, mit csinált vele Ráday, mire az egyik: „Nem csinált az vele, kérem, semmi különöset. Hátraköttette a kezeit és a nyakába akasztotta azt a kötelet, mellyel a gyilkosságot elkövette.”

Rózsa Sándort például úgy próbálta vallomásra bírni – a nem ellenőrizhető legenda szerint –, hogy saját újságot nyomtatott neki, amiben álhíreket írt, ezzel akarván megtéveszteni Sándort.

Módszerei – a közbiztonság szempontjából – eredményesek voltak: 1512 bűntényt derített ki, a betyárvilágot sikerült teljesen felszámolnia. Mindezt úgy, hogy az országos csendőrhálózat még nem is alakult ki abban az időben, saját rendszert kellett kiépítenie. Ráadásul a bűnesetekben nem csak szegényparaszti rétegek voltak érintettek, hanem tisztviselők is, azaz magasabb társadalmi rétegbe tartozókra is bizonyítania kellett a bűnt.

Halála

Ahogy királyi kormánybiztossá történő kinevezése előtti élete, úgy annak lemondását követő évei is jórészt homályba vesznek. Az ünnepelt bűnüldöző 1872 októberének végén vonul vissza a kormánybiztosi megbízatástól, de „megszedni” azért nem tudja magát: egy hónappal később elárverezik a család péceli kastélyát. Élete utolsó szakaszában a református egyházban vállalt tisztséget és lát el különböző szervezési feladatokat. Felesége, Bárczay Anna 1898-ban halt meg, Gedeon két évvel később követte, 1901. november 29-én hunyt el. Gyermekük nem született.

Alakja több irodalmi alkotásra is hatott. Ezek közül legjelentősebb talán a család barátjának, Jókainak Lélekidomár című műve, melynek főhősét (Lándory Bertalant) Rádayról mintázta a szerző.

(Akit további részletek érdekelnek a témában, annak Csapó Csaba: Ráday Gedeon és a szegedi királyi biztosság című könyvét ajánlom. Jókai Lélekidomár művel a Magyar Elektronikus Könyvtárban is elérhető.)