Egyetemi rektor, iszlámkutató Pécelen

Az iszlám nemcsak régi szomszédunk, egykori urunk, hanem most már legujabb polgártársunk s hazánkfia: érdemes tehát, hogy minden magyar ember gondolkozzék e kérdés fölött: minő viszonyban áll az iszlám az európai civilisatióval, s valjon képesek-e, s mennyiben az iszlamot valló népek a civilisatió áldásaiban részesülni?” – teszi fel a súlyos kérdést Hatala Péter, az egyik első orientalista, tanszékvezető egyetemi tanár 1879-ben. Hasonlóan súlyos kérdésekkel és panaszokkal bombázta az 1880-as években a túlzsúfolt péceli vonatok miatt a vasúttársaságot és a péceli postát is.

A „jó tanár”

Történet óra következett. Nem a rettegés, a félelem csendje ülte meg a padokat, hanem a várakozás, a szeretet csendje. A »jó tanár« órája következett, akit mindnyájan szerettünk.”-  így áradozott a „jó tanár” halálakor a Pesti Napló szerkesztője. Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter ugyanabban az időben személyes hangvételű nyilatkozatot adott ki halálhírére. Máshol a „legnépszerűbb pesti igazgatónak” nevezték, de a jelzőkkel egyik korabeli újság sem fukarkodott. Karrierje csúcsán pedig két évtizeden keresztül Pécelen pihent és szervezett programokat. De ki az az iskolaigazgató, akinek humanizmusáról, felkészültségéről minden egyes évfordulón áradoznak a korabeli budapesti lapok?

A Városligeti Korcsolyacsarnok mellett belefért az időbe egy péceli uszodát is tervezni

„…úttörőnek tekinthető Pécel községben 1895. évben épült fürdő, mely a Rákos patak vizének fölhasználásával” szolgálja ki a fürödni vágyók igényeit – a Városligeti Korcsolyacsarnokot éppen megtervező, népszerű fővárosi mérnök vezette fel így a péceli uszoda műszaki paramétereit bemutató írását a szakmai közvélemény előtt. Francsek Imre, több ismert fővárosi épület tervezője nyomot hagyott Pécelen is.

Zsigmondy Vilmos „fúrász”, a termálfürdők atyja

„…akik mi péceliek ezt így halljuk, felemelő érzés, büszkeség tölti el lelkünket annak elgondolásán, hogy Zsigmondy Vilmost sokáig magunkénak mondhattuk.” – így büszkélkedett az egykori Péczel folyóirat szerkesztője a hazai termálfürdők atyjának is nevezett, nemzetközi szinten jegyzett tudós halálának évfordulóján, 1926-ban. Zsigmondy Vilmos 1868 novemberében kezdte meg azt a több, mint 10 évig tartó munkát, amivel bebizonyította, hogy nem csak Budán, de Pesten is lehet termálvizet fakasztani. Ebből lett a Széchenyi fürdő. Amihez még két pécelinek van „köze”.

A Lekvároskenyérevő Péceli Tornakonföderáció rendes tagja

Színház. Pécelen, valami hodályban. Tündérlak Magyarhonban. Nemzetiszínű ruhában nő énekel. Szót se értek. Kábító, mámoros boldogság — az az érzésem, hogy ez mindennél csodálatosabb, rendkívülibb, ami valaha volt és lesz a világon.” Ha lehet hinni Karinthy Frigyesnek, akkor az első színházi élménye, gyerekkorában – a Pesti Naplóban megjelent cikke alapján ­– Pécelen volt. De nem csak egy előadáson volt itt az elismert író: gyerekkorának – egy jelenleg még nehezen behatárolható részét – töltötte városunkban.

A 48-as Tankó tanár úr

Ő sürgette először a március 15-diki iskolai ünnepek meghonosítását, s mikor terve nem sikerült, kivitte a fiúkat péceli nyaralójába, s ott ünnepelte velük a szabadság évfordulóját” – írták halálakor a lapok. Ma már természetes, hogy az iskolákban megemlékeznek az 1848-49-es eseményekről, de az 1870-es években ez még nem volt teljesen kockázatmentes. A „halálosan negyvennyolcas” Tankó tanár úr a péceli közéletben is mély nyomokat hagyott.