A filozófus és péceli dinnyéi

A forradalom előtti éveket nyáron át Pesten kívül kertészkedtem… 846, 47. és 48. évben Pécelen termesztettem dohányt s dinnyét… az ellenséges seregek telkemen táboroztak, s kétszer dinnyeföldemet összetaposták.” – így bosszankodott Szontagh Gusztáv, társadalomtudós, nagyhatású filozófus 1849-ben. A péceli nemzetőröket is vezénylő filozófus haláláig Pécelen gazdálkodott és nem volt az a tipikus szobatudós.

A titokzatos gróf

Haj de nagyon sápad az én kis virágom! Majd kipirosodik ugye, ha sokat süti a nap a péceli kertben” – a legenda szerint így bíztatta egyetlen leányát a magyarok gyűlölt ellensége, az október 6-ai kivégzéseket aláíró osztrák táborszernagy. Többek között Móra Ferenc is megírta azt a történetet, amiben Haynau Magyarországon keresett párt a lányának. Ráadásul a kihaltnak hitt Árpád-ház feltételezett leszármazottjának péceli házában tett félreérthetetlen látogatásokat a bresciai hiéna.

A 48-as Tankó tanár úr

Ő sürgette először a március 15-diki iskolai ünnepek meghonosítását, s mikor terve nem sikerült, kivitte a fiúkat péceli nyaralójába, s ott ünnepelte velük a szabadság évfordulóját” – írták halálakor a lapok. Ma már természetes, hogy az iskolákban megemlékeznek az 1848-49-es eseményekről, de az 1870-es években ez még nem volt teljesen kockázatmentes. A „halálosan negyvennyolcas” Tankó tanár úr a péceli közéletben is mély nyomokat hagyott.