„…az országon elkövetett legnagyobb igazságtalanságot éppen az igazságügyminiszter írja alá?!”– a kormányülés jegyzőkönyve szerint így hárította el a trianoni békeszerződés aláírására szólító, Horthytól érkező felkérést Ferdinándy Gyula igazságügyi miniszter 1920 májusában. Az a Ferdinándy Gyula, aki pár évtizeddel korábban még különböző színpadi szerepekben brillírozott a péceli nyaralóközönség előtt. A Ferdinándy család az egyik első „nagy” család, amelyik Pécelen választott nyaralót és később házat az 1880-as években. A Ferdinándy fiúk háza volt az akkori legnagyobb „bulik” helyszíne. A fiúkból államtitkár, jogtudós és miniszter lett.

Letelepedés Pécelen, a Pesti utcában

A nemesi származású, függetlenségi nyilatkozatot is aláíró idősebb Ferdinándy Bertalan 1848-49-es szerepvállalása miatt egy jó ideig kocsisként bujkált, akasztásra is ítélték, de végül megkegyelmeztek neki. Később alispánnak, majd ispánnak is kinevezték, míg halála előtti utolsó éveiben, az 1880-as évek elején Pécelre vonult vissza. Sógorának, Gönczy Leó nyugalmazott ezredesnek ekkor már volt településünkön nyaralója, feltehetően ő inspirálhatta az agglomerációba költözést.

A Ferdinándy család a Pesti úton szerzett nagyobb házat. Az idősebb Ferdinándy Bertalan négy fia hamar a péceli társasági élet középpontjába került.

Az „aranyifjak”

Melichár Kálmán az egykori Pécel folyóiratban így ír az 1880-as évek „aranyifjairól”: „Találkozási helyük a Pesti-utcában levő Ferdinandy-udvar volt, melynek tágas térségein ugyszólva naponta folytak a vívómérkőzések…”. Nem csak vívtak az ifjak. A Ferdinándy ház és a Szilágyi Virgil tér (ma benzinkút áll ott) közötti távon futóversenyeket is rendeztek. Ezeken már ott szalad a későbbi budapesti főpolgármester, Bárczy István is.

Egy különös távgyalogló versenyt is rendezett a baráti társaság. Írásos emlék maradt fenn arról, hogy Tankó János, „halálosan 48-as tanár” és a későbbi államtitkár, ifj. Ferdinándy Béla 1889-ben merész fogadást kötöttek: az győz, aki a budapesti Kelet-pályaudvartól a Pesti utcáig kiszámított 20 kilométeres szakaszt 2 óra alatt teszi meg. Az eredmény: igaz, csak 2 perccel, de a Ferdinándy fiú nyert.

Persze a sport mellett jókat szórakozott is a „pesti intelligencia”. A Ferdinándy udvarból egyenes út vezetett a szintén Pesti úton fekvő Járdek kertbe, ahol – továbbra is a Pécel folyóirat cikkét idézve – „az ifjúságnak mindent átfogó örömvágya s mulatozási gerjedelme kielégülést nyerhetett”.

A kert szabadtéri színpadán rendezett színházi előadásokon a Ferdinándy gyerekek – főleg a későbbi miniszter, Gyula – többször is feltűnnek, mint „előadóművészek”. A Pécel újság egykori számából tudjuk, hogy az akkor még ifjú jogász, nem egyszer magát tukmálta rá a vendég társulatra és járt ki magának és „barátnőjének” rögtön egy címszerepet vagy főszerepet, amivel aztán széles baráti társaságát szórakoztatta a Rákos patak mentén ácsolt színpadon.

A fiúk befutnak

A legidősebb fiú, Ferdinándy Béla a katonai pályán tett bizonytalan lépések és a színészi karrier elindítása érdekében tett erőtlen próbálkozás után a lovas sport mellett kötött ki. Nagy szakértője lesz a lósportnak, több éven keresztül még a népszerű Vadász és Verseny című folyóiratot is szerkeszti. Béla élete külön regényt érne, sokoldalúságát nem is lehet cél most itt kibontani. Testvére, Gyula, így jellemezte bátyját: „amihez hozzá fogott, legyen az nyelv, tudomány, festészet, hivataloskodás, irodalom, abban mindig csúcs eredményt ért el.” Hasonlóan sikeres volt a kártyajátékokban, de tulajdonképpen minden játékban. Karrierje csúcsán megkapta a minisztériumban „lóügyek” és lósport intézésének feladatát. A Népszava ezen már csak így gúnyolódott: „A gyepen, a kártyaasztaloknál, éjjeli dorbézolásoknál űzött szerencsejátékainak köszönheti a manager, hogy nagyságos törvényhozóvá cseperedett.”

Ferdinándy Gejza jogtudós lett, majd államtitkár a honvédelmi minisztériumban. A visszaemlékezések szerint logikusan érvelő, meggyőző szónok volt, de ahogy Melichár Kálmán a péceli tapasztalatai alapján felidézi alakját: „ha felsorakozott érveivel nem tudta vitatkozó ellenfeleit meggyőzni, az asztalra mért ökölcsapással igyekezett érveinek nyomatékot adni”. Pécelre még később is visszatért, a Kossuth szobor avatásán – ahogy Bárczy – ő is ünnepi beszédet mondott.

Az ifj. Ferdinándy Bertalan – aki a péceli futóversenyeken jeleskedett és akinek „találó ötletekkel sziporkázó szellemességét s kacagásra indító finom humorát a régi péceliek is jól ismerték”  – közgazdász, földművelésügyi államtitkár lett.

A legkisebb fiú és a békeszerződés

A negyedik, legkisebb fiú, Gyula, aki alig 20 évesen már kitaposta magának az utat a péceli Járdek-kert színpadához és a legkülönbözőbb szerepekben tűnt fel a falu közönsége előtt, miniszter lett. A konzervatív politikus 1920-ban igazságügyi miniszter (éppen a péceli ifjúkori barátot, Bárczy Istvánt követi a tárca élén), majd Teleki Pál kormányában belügyminiszter lesz. Miniszterségéhez kötődik az Európában egyébként akkor már meglehetősen szokatlan „botütés” intézményének újbóli bevezetése is. Az 1871-ben Magyarországon is eltörölt büntetési módot az „elszaporodott lopások és… más súlyosabb bűncselekmények” miatt vezette be.

Életének talán legnehezebb helyzetébe azonban 1920 májusában került. A miniszterek természetesen nem akartak „politikai hullává” válni, mint a forró krumplit dobálták egymáshoz a trianoni békeszerződés aláírásának terhét. A minisztertanács május 28-ai jegyzőkönyvének érdekessége, – ahol első körben döntöttek a kiutazó és aláíró személyekről – hogy ott három olyan „péceli” is részt vett, akik a fent hivatkozott aranyifjak köréhez tartoztak. Az ifjabbik Korányi Frigyes pénzügyminiszter és Ferdinándy Gyula akkori igazságügyi miniszter mellett jelen volt a korábbi főpolgármester, Bárczy István miniszteri tanácsos is.

Simonyi-Semadan Sándor miniszterelnök felvetése az volt ekkor, hogy Párizsba Benárd Ágost népjóléti és Ferdinándy Gyula igazságügyi miniszterek utazzanak. A jegyzőkönyv szövege szerint Ferdinándy „felemlíti, hogy ő franciául egyáltalán nem tud, azonkívül megszállott területről való és kassai születésű, … ő sem hajlandó aláírni”. Ekkor úgy döntöttek, hogy Soós Károly hadügyminiszter és Pekár Gyula államtitkár fognak utazni.

Május 31-én, amikor már csak pár óra volt hátra a párizsi vonat indulásáig, ismét változott a helyzet. Soós és Pekár „visszaléptek”, ismét felbukkant Ferdinándy neve. Most Horthy vetette fel, hogy „legalkalmasabbnak tartaná, ha vagy Benárd Ágost munkaügyi és népjóléti miniszter úr, vagy pedig Ferdinándy Gyula igazságügyi miniszter úr menne ki Párizsba a békeszerződés aláírására.”– ahogy az Vizi László Tamás: Ki legyen az aláíró? című cikkében olvasható. Ferdinándy itt a cikk elején hivatkozott felszólalással védekezett („helytelennek tartaná… hogy az országon elkövetett legnagyobb igazságtalanságot éppen az igazságügyminiszter írja alá”). A jegyzőkönyv szerint ekkor lépett be az ülésre késve érkező Benárd Ágost, aki így „későként” megkapta a súlyos feladatot.

Ferdinándy politikai karrierje nem emelkedett tovább. Később belügyminiszteri posztot kapott, de 1921-ben lemondott és visszavonult gazdálkodni, de tudományos cikkei is jelentek meg még az 1930-as és 1940-es években. 1960. január 16-án halt meg Szikszón.